Néha nehéz megállni...

Az utóbbi időben többször éreztem azt, hogy mennyire kevés terem marad egyszerűen csak lenni.

Nem teljesíteni.
Nem fejlődni.
Nem megoldani azonnal valamit (akár magamban).

Csak megállni egy pillanatra, és őszintén ránézni arra, hogy mi történik bennem és körülöttem. 

Sokszor annyira hozzászokunk ahhoz, hogy folyamatosan működnünk kell, hogy már azt sem vesszük észre, mennyire eltávolodtunk közben önmagunktól.
Pedig néha talán elég lenne egy belső tér, ahol nem kell rögtön rendbe tenni mindent. Ahol nem kell erősnek, tudatosnak vagy „jól működőnek” lenni. Ahol lehetünk magunkkal, magunknak.

Sok felismerés is ebből születik, hogy egy kicsit megállunk, és végre meghalljuk, hogy mi zajlik bennünk valójában.

Ti hogy vagytok ezzel?